|
„És jönnek az új
barátok”
Készült:
2008. március 7-én
Fotógaléria
 Varga
Zoltánnak hívnak, aranyérmes birkózó vagyok, és már a kezdetek óta tősgyökeres
„holdsugaras”. Szeretném bemutatni néhány barátomat, akikkel a Holdsugár Klubok
téli programjai folyamán ismerkedtem meg. Elsőként említem Kiss Gyöngyvér (a
fotón közvetlenül mellettem), a Tanítóképző kar negyedéves hallgatóját, aki a
Holdsugaras Amerikai Kuckóban az angol nyelvi műhelyt vezeti. Dinamikusan,
érdekesen, interaktív formában, sok-sok ötlettel gazdagítva az angol nyelv és
kultúra elsajátítását. Ha a tantárgyakat így tanulnánk az iskolában, ott is
érdekesebb volna, és gyorsabban múlna az idő. Mert az ACM-ben egyszerűen
elröppen. Pedig sokat tanulunk és dolgozunk. Gyöngyvér kisegítőjét Nataša
Pucarnak
hívják. Ő angol szakos egyetemista, szintén nagyon kedves, és a szerb nyelven
elkövetett csetlés-botlásainkat is korrigálja. Mindketten önkéntesen
foglalkoznak velünk, amit nagyon szépen köszönünk mindkettőjüknek.
Nem tudom, hogy
merhetem-e barátomnak nevezni Mertel Anna nyugalmazott tanárnőt, aki a Holdsugár
Klubok kézimunka műhelyét vezeti. Vele nagyon összebarátkoztam, és ha hiszitek,
ha nem, birkózó létemre (94 kg. ifjúsági kategória), általa még a kézimunkázást
is megkedveltem.
Ezen a télen sok új
gyerek és fiatal „bukkant fel” klubjainkban, köztük számos roma is. Ők hirtelen
jelentek meg, nagy csoportban. Megvallom őszintén, hogy elejében még én is
ódzkodtam tőlük egy kissé, de mivel ők felszabadultak és vidámak, így gyorsan
megtaláltuk a kommunikáció közös nyelvét - a játékot. Rusdi, Muhamed, Muhabbet,
Baki és a többiek kedvelik a csocsót és a szabadkai Fornetti gyár elektronikus
professzionális dartsát. Pingpongozni nem igen szeretnek, de annál szívesebben
hallgatják saját zenéjüket, a Hip-Hopot, melynek ritmusa különleges
mutatványokra és táncra készteti őket. Pályázat útján próbálkoztunk támogatót
találni néhány Hip-Hop együttes létrehozására Moonrap néven (a nem roma
származású gyerekek körében is nagy volt az érdeklődés), és folyamatos képzést
biztosítani a gyerekeknek, projektünket azonban elutasították. De nem adjuk fel,
mert a roma fiatalok kultúrájuk sajátos nyelvén, a zenén és a táncon keresztül
tudják igazából kifejezni magukat, és számukra eme sajátos kommunikációnak nincs
alternatívája.
Varga Zoltán,
nyolcadikos
általános
iskolai tanuló
|
.jpg)
