ÚJ ÉVAD,
ÚJABB ÖRÖMÖK
A HOLDSUGÁR KLUB 1-ben
Készült: 2006. február 27-én
Az új évad elején még tartott a téli szünidő. A fiatalok tömegesen
látogatták a klubot. A törzsgárdán kívül, amely lassan eléri
a 30 főt, sok „fecske” is betért hozzánk. Néha 45-nél is többen voltunk. Péntekenként
zsúfoltságig megtelt a klub, hosszabbodott a várakozási idő
a két pingpongasztalnál. Az újabb sportszereket és felszereléseket
már megrendeltük a BCIF Alapítványtól nyert pénzből, de még
nem érkeztek meg. Jönnek a gyerekek Szabadka minden részéről, egyesek 5-6
kilométert is megtesznek hol biciklivel, hol autóbusszal, mert
pénteken este ott akarnak lenni a Holdsugár Klubban. Az általános
iskolás gyerekek a legkitartóbbak (a látogatók kb. kétharmadát
képezik), de a szabadkai középiskolás fiatalság is érdeklődik
a klub iránt, fiúk és lányok egyaránt. Nevetésük és vidámságuk
arról tanúskodik, hogy jól érzik így együtt magukat, gátlásaik
még a különböző nyelven történő kommunikáció nehézségei
ellenére is megszűnnek. Mi felnőttek sem gondoltuk, hogy a
pingponglabdának ilyen varázslatos ereje van: a közösség
tagjai között eddig nem történt semmilyen összetűzés,
ezen a téren szinte idillikusnak mondható a helyzet. Büszkék
vagyunk arra, hogy a Holdsugár
 Program a toleranciára nevelés terén ilyen hatékonynak bizonyult. Pontosan
nem tudjuk megállapítani, hogy mi vonzza leginkább a gyerekeket a klubba: a közösen elfogyasztott zsíroskenyér, az üdítők,
a barátkozás, a versenyek, a jutalomsorsolás, az emberséges
bánásmód, a kedves szavak, vagy az érdekes vendégek? Valószínűleg
mindez együttvéve. A klubba látogató vendégek mindegyike
hatása alá kerül ennek a különleges hangulatnak. Elragadtatással
beszélnek a gyerekekről, élvezik vidám kacajukat, önfeledt
játékukat.
A pingpong „megfertőzte” a Műszaki Iskola néhány tanárát
is, akik csütörtök esténként a kikapcsolódásnak ezt a
formáját választották.
Január hó utolsó péntekje éppen január 27-e, Szent Száva, az
iskolák védőszentjének ünnepe volt. A klubeste keretében röviden
megemlékeztünk Rasztko Nemanyics jelentőségéről és szerepéről
a szerb nép történelmében. A Műszaki Iskola kollektívája
ez alkalomból bőségesen megvendégelte a klub látogatóit.
A klubba ellátogatott Berec Anikó, a szabadkai Tüdőgondozó főnővére
is, aki bekapcsolódott az est programjába, és a gyerekekkel röviden
ismertette az intézmény munkáját a légzőszervi betegségek
feltárása és gyógyítása terén. Külön kitért a dohányzás
okozta betegségek gyakoriságára és ezek gyógymódjaira. A
Magyar Szó, a Hét Nap és a Dani egy-egy újságírója, S.
Kiss Ágnes, Tomek Viktor és Joso Poljaković is meglátogatta
a klubot.
Végre megérkeztek a BCIF támogatásával vásárolt új sportszerek és sporteszközök, amelyeket a február
3-i klubestén a gyerekek nagy örömmel vettek a birtokukba.
Mint a méhkas, olyan volt a klub, a gyerekek ide-oda cikáztak,
mindenhol ott szerettek volna lenni: a pingpongasztaloknál, a
csocsónál (asztali focinál), a dartsnál (pikádónál). Első
este értelemszerűen a csocsó volt a legnépszerűbb, de
tolongás volt a pikádónál is. Mindentől függetlenül a két
pingpongasztal szünet nélkül „üzemelt” továbbra
is.
Radmila Kiš, a Holdsugár Klub 1 vezetőjének meghívására, 2006. február
26-án Emil Kadirić festőművész látogatott el a gyerekekhez, aki egykoron a Műszaki Iskola diákja volt. Mesélt
az itt töltött diákéveiről, melyeket élete
egyik legszebb
 időszakának nevezett. Sajnálatát fejezte ki, hogy abban az időben nem működött egy
ilyen sportklub az iskolában, mert ő biztos ott töltötte volna minden péntek estéjét. A fiatal művész
a helyszínen készített alkotását, a gyerekek nagy örömére, a Holdsugár Klubnak ajándékozta.
A műalkotást még az est folyamán kisorsoltuk a házi
pingpongbajnokság résztvevői között.
Kiss Dezső
|
.jpg)
